A község történetéből...

A község területén a Malom-kertben őskori leleteket, az újkőkor végéről, a rézkor elejéről csontvázas sírokat és cseréptöredékeket, a vaskorból kelta házak beásott nyomait, s a XIII. századig tartó, a folyamatos emberi jelenlétet alátámasztó régészeti leleteket találtak. A falu keleti határában, a Zuvár-hegyen tárták fel a XII-XIII. században épített, faszerkezetű, körítőfalas lakótornyos Árpád-kori várat, mely a XIII-XIV. század fordulóján pusztult el. A középkori Hont megyei falu - mely az Ipoly partján feküdt - személynévből származó nevét először 1138-ban említik a dömösi prépostság adománylevelében, ami szerint a prépostság halászainak megengedték, hogy az Ipoly folyóban "Damasa"-tól a Bela Patakig (ma Damásdi-patak) halászhassanak. 1262-ben a Damásról Lelédre (ma Lel'a) vezető utat említik. A XIV. század közepétől az ittt felépített királyi vár tartozéka volt. A királyi vadászhelyként szereplő damásdi várat I. Károly Róbert építette fel az Ipoly völgyéből kiemelkedő dombon. 1523-ig királyi tulajdon volt, ekkor az esztergomi káptalan és Bakócz Tamás által felépített Szűz Mária-kápolna kapta meg, és vele együtt Damás falut is.

A vár 1543-ban (Esztergom) és 1544-ben (Vác ostroma idején) pusztult el, amit 1581-ben a törökök újjáépítettek, majd a XVII. század folyamán többször megerősítettek. A vár, melynek felügyelete alatt harmincadhivatal is működött 1622-től, 1641-ben végleg elpusztult. Damásd falu már a török kor elején elnéptelenedett. 1590-ig Tamásvára pusztaként, majd a vár újbóli magyar kézre kerülése után újratelepülve, 1597-ben 8 lakott és 18 puszta telkes faluként írták össze, de 1685-ben ismét pusztaként szerepel. A ma Ódamásdnak mondott helyen, a mai falutól észak-nyugatra fekvő domboldalon jött létre a török kort követően a második település, melyen 1696-ban, Prievidza környékéről az esztergomi káptalan által idetelepített 11 szlovák zsellér élt. 17l5-ben 3 jobbágyot és 18 zsellért, 1720-ben 21 jobbágycsaládot írtak össze, melyek közül 1 magyar, 2 német és 18 szlovák volt. A falu lakossága szántóműveléssel, szőlőtermesztéssel, szarvasmarha-tartással foglalkozott, s volt a faluban egy malom is. Iskolamester, tanító már 1719-től működik a faluban. A mai helyére 1803-ban települt át a lakosság, mivel lakóhelyük határa szűknek bizonyult, és újabb területet akartak művelés alá fogni. A XIX. század közepén nyitották meg a szobi Ság-hegyen (ma Bánya-hegy) az első környékbeli kőbányát, ahol a damásdiak is találtak munkalehetőséget. Kitanulva a kőbányászat fortélyait, sokan az országban levő és a külföldi bányákat (Jugoszlávia, Franciaország) is megjárták, és bányászdinasztiák alakultak ki. A keresők 65 %-a a bányákban dolgozott. 1945 előtt a földterület 82 %-a (többnyire erdő) az esztergomi főkáptalané volt - majd állami erdőgazdasági terület lett -, 15 %-a a 209 volt úrbéresé. 1945 előtt működött leventeegylet. Az első termelőszövetkezet (Jószerencse Tsz) csak 1961-ben alakult meg, ami már 1962-ben beolvadt a szobi tsz-be. A művelhető területeken 1952-ben kezdték meg a málna és egyéb bogyós gyümölcsök termesztését, melyet a Szobi ÁFÉSZ vásárolt fel.
1990-ben MDF-es képviselő lett a polgármester. Az 1994. évi választás eredménye: MSZP 32 %, SZDSZ 8 %, MDF 21 %, FKGP 8 %, KDNP 12 % és FIDESZ 8 %.

Ipolydamásd középkori temploma - mely a várban volt - ma már nincs meg. Nincs meg az a templom sem, mely 1779 után épült, de lebontották és köveiből építették fel 1861-ben a ma is álló, műérték nélküli templomot. A templom előtt egy 1785-ben faragott kőfeszület áll. A damásdi vár maradványai a mai falu északnyugati határában, az Ipoly mentén magasodó dombon láthatók. A falu sokáig megőrizte a XVIII. században létrejött faluképet, az északi magyar és palóc házakra jellemző stílusjegyeket, a fa, majd a talpgerendás, fonott sövényfalas építkezést.

Hagyományok

Jelenleg már csak a farsangolás régi szokása él. A múlt századtól ismert népszokás minden évbn megújulva jelenleg is szép látványosság. A farsangnak megfelelő ruhákba öltözött maskarások hamvazó szerda előtti szombaton táncolva - énekelve végigjárják a falut, 1990-től pedig már a szomszédos testvéri szlovákiai falu, Helemba maskarásaival együtt. Tojást - kolbászt - italt - pénzt kapnak, amit aztán a húshagyó kedden farsangtemetés után közösen fogyasztanak el. A farsangtemetésnél pap, ministráns, siratóasszonyok kísérik a koporsóba tett Farsang Tóbiást, melyet aztán a pap búcsúztatása után elégetnek.

Nevezetességek

A várban volt templom elpusztult. Ódamásdon az ott levő fatemplom is hasonló sorsra jutott. Amikor az ódamásdiak visszaköltöztek az Ipoly mellé, a szobi Luczenbacher család 1861-ben felépítette a jelenlegi templomot.

• Nepomuki Szent János szobra
• Görgey Arthúr emléktábla
• Emlékmű a hősi halottakért
• A temetői nagykereszt

Görgey Arthúr főparancsnok 1849. Július 14-15.-én Ipolydamásdon tartózkodott és itt parancsokat adott ki. A lakása a jelenlegi "Kistotya" vendéglő mellett, a Markovics István féle házban volt. A budapesti Hadilevéltárban találtam (K. László) a Görgey féle anyagban egy németnyelvű fogalmazványt, ami a 3.hadtest részére lett kiadva a Vác elleni vonulásra. A 3. és a 7. hadtestek 14.-én Damásdon és Helembán szállásolt el az Ipoly közelében és a 2 helységben.

Görgey és táborkara itt Ipolydamásdon kapott szállást. Itt Damásdon írt németnyelvű fogalmazványt, mely a Hadilevéltár 21-501-től 37/370 szám alatt található, mi szerint az 1,3, 7. Hadtestek július 15.-re legyenek menetkész állapotban, mert Vác ellen mennek.
Görgey szállását képező házat az első világháború előtt emléktáblával jelölték meg, amin Görgey ott-tartózkodása volt feltüntetve. A ház tulajdonosai havonta 5-10 koronát kaptak az emléktábla ápolásáért. 1945. után egy alkalommal határőr katonák jöttek autóval, a táblát leszedték és ismeretlen helyre elvitték.

2004-ben az Ipolydamásdi önkormányzat emléktáblát állított,ami a mai napig látható. Azóta minden év március 15-én koszorúzással és ünnepi műsorral emlékezünk rá.

1846-ban az Ódamásdi Misa-réten kőszenet találtak. A kutatások bizonyították, hogy a kőszén a Duna alatt mélyebben található és a dorogi szénrétegben folytatódik. A szén kibányászása itt ezen a helyen nem gazdaságos. (A helyiek és környékbeliek azonban még e század elején is alkalmilag szedegették.)

1861-ben a szobi Lucenbacher család építette a község jelenlegi templomát. Az Ódamásdon volt fatemplom tönkrement, a Vártemplom pedig 1641-től már romokban hevert.

Az Osztrák-Magyar monarchia idején osztrák szokás szerint lengyel katonákat szállásoltak be a faluba, akik közül többen itt megnősültek és leszerelésük után itt maradtak végleg (Paluch, Povraznyik, Kosik, Hudácsek, Vengel nevűek). 1945. Év elején egy lengyel származású orosz katona itt találta meg Paluch János családjában az idenősült rokonának leszármazottait.

A község és a vár neve több alkalommal ment változáson keresztül.
Legelső említése a dömösi adománylevélben történt 1138 szeptember 3.-án II. Béla király összeírásában szerepel Damasa, mint a prépostság helembai halászainak az Ipoly folyón levő halászó helye egészen a Béla patakig. Ennek a pataknak jelenleg öreg Damásdi patak, vagy Damásdi patak a neve, mely Damásdtól kb. 3 km-re van.
Kb. 1600-ig Damas néven fordul elő. Ettől kezdve Damasd-Damásd néven ismert az 1800-as évek elejéig. Kivéve az 1686. Évi szobi csata alkalmából készített katonai térképen feltüntetett Domast nevet. Ez valószínűleg a bajor rajzoló, aki a térképet készítette, nem tudott magyarul és elírta a nevet.

A még jelenleg is élő néphagyomány szerint Damasek nevű Isten nevéből alakult ki a község neve. Ez azonban az évszázadok alatt csak egy alkalommal fordult elő.
Volt Zala megyében 1232-1310. között Damasa nemzetség, amelynek két ága a Damásdi és Adorjáni ága ismeretes. Volt Damasa (azelőtt Domasinecz) kisközség Zala megye Perlaki járásában.

A francia történelemben jelentős szerepet játszott a Damas nevű főúri család, melynek tagjai közt báró, gróf, herceg is előfordult.

Például:
1. Damas A.H. Maxence 1785-1862, 1805-ben mint orosz tiszt harcolt Napóleon ellen.
2. Damas F. István herceg, tábornok 1754-1846.
3. Damas I. Károly herceg, tábornok 1764-1828.
4. Damas J. Károly herceg, tábornok 1758-1829.
5. Damas Roger gróf, tábornok 1765-1823.

Nem lehetetlen, hogy ezen francia főnemesi család őse itt tartózkodott Magyarországon és itt birtokot hagyva, azt a nevéről nevezték el.
A Damásd helynévben a -d, kétségtelenül képző. A helynév a középkorban azonban képző nélküli alakban jelentkezik. A falu korábbi Damasa és későbbi Damás neve egyaránt személynévből való.

Például:
1171. Damas szabados Gannász.
1211. Domas szőlőműves Gamás faluban.
1236. Damassa zalai comos.
1257. Damasa királyi ember.
1283. Domasa,
1406. augusztus 5. Damasi István esztergomi olvasókanonok.

A Damas név jelenleg is előfordul, még külföldön is. Pl. : Új Ember 1982. VII. 11. számában jelent meg e kis cikk: "El Salvador egyháza nem játszik össze a gerillákkal, de a nép oldalán áll" - jelentette ki Arturo Rivera y Damas püspök bécsi látogatásakor.
Egy másik cikkből (Esti Hírlap) a portugál labdarúgó válogatott - Észak-Írország mérkőzésén a Sporting Lisszabon kapusa Damas védi a portugál kaput. Eusebio is játszott. Okleveleinkben a Damasus, Damas, Damasa, személynevek a XII. századtól kezdve gyakran előfordulnak.